A nevem Tuza Erika. Szakmai pályafutásomat tanítóként, angol tanárként és műfordítóként kezdtem, de fiatal korom óta érdekel a lélek finom, megfoghatatlan, mégis mindent átható és mozgató világa. Évekig tanultam pszichológiát, majd gyászcsoport vezető és mentálhigiénés segítő lettem. Az önkéntes munka 2011 óta jelen van az életemben, azóta dolgozom hospice önkéntesként felnőttek és gyerekek mellett a kutyáimmal. Maya kutyámmal 2011-ben, Fridával 2016-ban, Freyával 2019-ben tettük le a terápiás kutyák számára előírt kétlépcsős vizsgát. Az állatasszisztált terápiával sok évvel ezelőtt Amerikában ismerkedtem meg. Ott találkoztam előszőr hospice ellátást nyújtó intézményeket látogató kutyákkal, és 2009-ben, miután visszaköltöztem Magyarországra, már célirányosan olyan kutyát kerestem, akivel terápiás munkát tudok végezni. 

A szakmai fejlődés nagyon fontos számomra, folyamatosan keresem a megújulás lehetőségeit. A kutyáim képzése és a velük való együttműködés indított el a kutyaoktatóvá válás útján. Habilitációs kutya kiképzőként terápiás kutyák oktatásával, jelző kutya kiképzőként pedig a rohamszerű állapotokban szenvedő emberek mellett dolgozó segítőkutyák képzésével foglalkozom. A kutyáimmal végzett terápiás munka során kiemelten fontos számomra az ő jóllétük. Hiszem, hogy ahhoz, hogy egy terápiás kutya hosszú évekig örömmel tudjon dolgozni, a megfelelő alapokon, képzésen túl fontos az életmódjuk is. A kutyák orrának kifinomult érzékenysége régóta csodálattal tölt el, ezért szabadidőnkben szagazonosító órákra járunk, és sok időt töltünk a természetben is, mert a kutyáimmal együtt vizsgázott szarvasgomba keresők vagyunk. 

Jelenleg az asztrozófia időn és korokon átívelő világával ismerkedem, hogy az égi üzenetek tolmácsolásával is tudjam segíteni a hozzám fordulókat. 

Nem vagyok pszichológus, pszichiáter vagy orvos, nem dolgozom patológiás esetekkel. Mentálhigiénés segítőként a segítő beszélgetés eszközével dolgozom, és támogatom a hozzám fordulókat a lelki egyensúly és rugalmasság elérésében.